Kazahsztán

A héten beköszöntött a tél. Leesett az első 1 cm-es hó, és a hőmérséklet nulla fok alatt van, most már nappal is. Munkába vontam az orosz design-ú télikabátomat, így még mindig elég alá az ing, nem kell pulóver.

Téli (havas) képeket majd akkor, ha 1-2 cm-nél nagyobb lesz a fehérség.

A hétvégén kihasználva a kellemes napsütést, pihenésként kilátogattam a fúráshoz. A finom ebéd (teljesen normális európai reform kaja) után végig néztük a berendezést.

Látogatásunkkor éppen kint voltak a hatóság emberei, és a kitörésgátlót szemrevételezték.

Ilyen a kitörésgátló, tömör acél.

Kösd le lánccal nehogy elrepüljön. :)

Maga a berendezés egy kisebb sátortábor érzetét kelti. Az összes motor, szivattyú és egyéb működő elem fűtött sátrakban van elhelyezve, hogy védjék az embereket és nem kevésbé a felszerelést a kinti hidegtől. Télen errefelé nem ritka a -20 vagy annál hidegebb.

Egy kicsit közelebbről a munkapadra felállított fúrócsövek 9 méter hosszúak egyenként, de itt három cső van összetekerve, az 27 méter. Így látható milyen magas is a torony.

És igen ott fent azon a belógó kis járdaszerűségen még dolgozik ember. Ezt egy nagy élmény lehet mínusz fokokban és szélben.  Nem irigylem a fúrómunkásokat.

És az egyik olyan rész ahol a 10 nm-re jutó csapok száma meghaladja Kazahsztán népsűrűségét (km2/fő). Melyiket is kell tekerjem, mit mondott a főnök?

Egy rövid otthon tartózkodás, és némi eseménytelen két hét alatt összejött annyi új élmény, hogy érdemes legyen újra írnom.

Az időjárás már közelít a télihez, de még nincs eszméletlen hideg. Reggelente még mínusz 5 fok körüli a hőmérséklet és napközben sem megy plusz 5 fok fölé. Viszont a Nap egész nap süt, felhőt már egy hete nem láttam túl komolyat. A lakások fűtése kisebb nagyobb problémákkal, de beindult (négy napos késéssel). most nyitott ablaknál van elviselhető hőmérséklet (22 fok). Zárt erkélynél 27-28 fok a lakás hőmérséklete.

Néhány kép az új lakásról. És összehasonlításul néhány a régiről.

                        Ilyen volt.             Előszoba            Ilyen lett.

                                                Konyha

A fényképen nem látszik de a mostani nem ragad a kosztól. :)

                                             Fürdő, WC

És a mostani szobák, világosak és tiszták, sőt az ágyon fekve nem fájdul meg a hátam.

Csütörtökön a Kazah Köztársaság napját ünnepelték, így néhány kollégával mi is elmentünk vacsorázni a helyi orosz étteremben. Az étterem érdekessége a Lenin szoba. A Szovjetúnió néhány gyöngysze található itt kiállításon. Még az étlap is a hősi Szovjetúnióhoz kapcsolódik.

Lenin terem:

Lenin összest olvasva:

Az étlap:

Az ősök szeme mindent lát (Ne szólj szám nem fáj fejem.):

Egyél vagy ...

Az étteremben kedves kis menyecskék szolgáltak fel, orosz vidéket idéző környezetben.

És a társaság akikkel voltam.

És végül a hét nagy szenzációja, hogy az olajiparban is történtek előrelépések. Két hónappal ezelőtt voltunk egy torony építésnél, és a héten elkezdték a fúrást. "Májusfa és egyéb ünnepélyes keretek között.:-)"

A hétvégére más finomságott tartogattam magamnak. Végre sikerült eljutnom, a kollégák hathatós segítségével, a Salkar tóhoz (Озеро Шалкар).

Egy sódóm tetején található lefolyástalan területen. A sótartalma megközelíti a Holt-tengerét, lehet hogy meg is haladja. Érdekessége, hogy azért van benne élet, járnak ide halászni a közeli (20-30km) falvakból. A partján nádas, és nyáron kedvelt üdülőhely. Bár gyengébb idegzetűeknek nem ajánlott. :)

A parton jobb időben sok fürdőzőt látni és lehetséges szállást is bérelni. Az ideiglenes jurtákon kívül viszont nem ajánlot. És most lássuk miért.

Ez egy kétszobás valami, de nem ikerbudi. Ebben nyáron laknak. :)

A táj látványa viszont még esős időben is lenyűgöző. Szerintem. :) Végtelen sztyepp.

És néhány kép extrában a kirándulásról.

És végül egy szeptember eleji kép at erkélyemről.

Két hete jelentkeztem utoljára. Az első ok, hogy az első fázis végéhez közeledtünk és így rengeteg új feladat adódott, és újabb szoftvereket kellett használni és megtanulni. A másik ok, hogy a sok munka mellett alvásra jutott csak időm és így újabb felfedezéseket nem tettem a városban.

Az otthoni időjárással ellentétben, első héten szép napsütéses időnk volt (lehet irigykedni), de ezt csak az irodából nézhettük és élvezhettük. Reggel kilenckor kezdés este nyolcig meló. Délben azért el tudtunk szakadni a munkától, hogy a helyi konyha örömeit élvezhessük. Szombaton és vasárnap is munka. Ez volt az utolsó nyári hétvége. :(

A második héten kis változatosság volt a munkában. Megérkezett a vezetés és négy napon keresztül különböző előadásokat tartottunk és hallgattunk az eddig elvégzett munkáról és a lehetséges további lépésekről. Hétfőtől csütörtökig egy workshop (értsd: káosz :)) jellegü munkamegbeszélés volt. Mindenki próbálta elmondani a maga verzióját a maga angolságával. (Ez 70-80 %-ban oroszul szólt.:)) Szép nyelv ez az angol. :) A projekt nyelve a szerződés szerint angol, de az orosz partnerek vagy nem beszéltek angolul, vagy nem akartak angolul beszélni. A legjobb az az időszak volt amikor egymással vitatkoztak, mert az alkalmi tolmács már nem vállalata be a vita fordítását. Nem is volt várható tőle hogy szinkronban fordítsa 4-5 olykor több egyszerre beszélő ember gondolatait. Ezek után a megbeszélések után nem volt szükségem altatódalra, sem esti mesére.

Mr. Gorjunov magyarázza az általa értelmezett szelvényeket.

Geológiai modell pontosítása a két főnök között.

Majd az lesz, amit a nagyfőnök (Mr. Turkov) mond. Szerencsére ez nem mond ellent a mi általunk felépített modellnek.

Szerda este mert megérdemeltük, Andrással úgy döntöttünk, hogy egy étteremben vacsorázunk és nem otthon. A Camelotra (Камелот) esett a választásunk. Ennyi vendég volt rajtunk kívül.

A falon egy vár makett (dombormű), de kis fával és kapuőrrel.

Ez a toalet folyosójának bejárata.

És a vármakett teljes nagyságában. Előtérben az asztalunk sörrel (Efees).

Csütörtökön (szept. 13.) folytatódott a megbeszélés, de már inkább az együttműködés jegyében. Majd este egy záróvacsorát rendeztek számunkra. Ahol folyt a vodka és a bor, na jó annyira azért nem. Kazah szokás (de valószínűleg orosz is), hogy mindenki beszédet mond és minden beszéd után inni kell. (Amit találsz. Ha nem vigyázol akár az asztal alatt is kiköthetsz.)

Mr Genadij () és társai a vacsorán.

A rendes gyerekek viszont csak tejet isznak. :) A kumisz (Кумыс) és a subat (Шубат) is tej. :) Csak egy kicsit erjesztve. Elsőnek egy kumiszt (erjesztett lótej) ittam, ami nem is olyan komisz mint mondják. Ízre és állagra, talán egy kicsit higított kaukázusi kefírhez hasonlít. A subat, amit utána ittam tevetejből készült alkoholos frissítő. Az eljárás hasonló, mint a kumisznál, csak az eredmény egy kicsit krémesebb kevésbé kefír jellegű ital.

Elérkezett az a nap amikor egy kicsit bővebben írok a helyi étkezdékben fogyasztott finomságokról. Sajnos az ételekről képpel nem szolgálhatok. De majd a sörökről. :)

Talán amit a leggyakrabban ettem, eszek, mert otthon is kíválóan és gyorsan elkészíthető az a pelmenyi (пельмени). Ezt az oroszoktól rájuk maradt ételt talán a legegyszerűbben úgy lehet leírni, mint a húsos ravioli. Kellemesen fűszerezett (hagyma, bors) darálthúst töltenek tésztába és kifőzik. Tálaláskor egy kis ecettel bolondított tejfölt adnak mellé, de nagyon finom mustáros tejföllel is és tejföllel sajttal is.

A második étel legyen a ennek a nagytestvére a manti (манты). A töltelék ugyan az, sőt hasonlőképpen fogyasztják, csak a formája inkább a derelyéhez hasonlít és jóval nagyobb.

Szinte minden étteremben lehet kapni a saslikot, ezt azt hiszem nem kell leírni, hogy készül. Csinálják marhából, bárányból, sertésből, de még halból is. Valahogy a szárnyasok errefelé nem nagy divatnak örvendenek. Szóval ez mindenhol kapható, bár előfordult, hogy egy kifejezetten saslik étteremben nem kaptam :)) Sütik parázson serpenyőben és grillezik is. Kis paradicsomos szószt adnak mellé, ami enyhén csípős, de kellemes íze van.

A legkülönlegesebb étel számomra a bespermak volt. Ez egy igazi kazah étel. Az eredeti lóhúsból készül, de azt mondják, hogy már sok helyen csinálják marhából is. Amit mi ettünk azt a kazah kolléga csinálta, mikor megvendégelt minket. Bélbe töltött lóhúst egy kis húslében megfőzött, majd ennek a levében párolt hozzá sárgarépát és szeletelt vöröshagymát. Szintén a hús főzőlevében burgonya főt, és a bespermak elmaradhatatlan hozzávalója a laskára vágott kifőtt tészta. Tálaláskor alulra kerül a tészta, ráhalmozzák a zöldségeket és a tetejére a vékony karikára vágott hús kerül. Igazi társasági fogás, mindenki eredetileg egy tálból "cseresznyézett", kézzel ették.

Most jöjjön egy olyan étel, ami otthon a legtöbbeknél kiveri a biztosítékot a plov (плов) vagy ahogy mi hívjuk a rizses hús. Itt egy kellemesen enyhén csípős. A rizs nincs ragacsossá szétfőzve és a hús nem rágós és zsíros, nem mócsingos. És az egész nem csöpög a nálunk jól ismert piros zsírtól.

Most térjünk át a "magyaros" ízekre. Laman (ламан) Egy kellemes gulyásleves, melyben a sárgarépa, burgyonya és a hús mellett, kifőtt szélesmetéltet tálalnak. Amikor hazai ízekre vágyom, akkor ezt eszek. A másik a galubci (голубцы), ami megfelel a mi töltött káposztánknak, de itt csak a káposztalevélbe töltött darálthúst adják. ami még egy kicsit más az az, hogy sárgarépát reszelnek hozzá. És végül, de nem utolsó sorban láttam még pörköltet, amit itt "gulás"-nak (гулаш) neveznek, de ebből még nem ettem. Köretnek spagettit, rizst vagy hajdinát lehet választani mellé.

A kotleti (котлета) egy darab vékonyra kilapított fasírozott, amihez paradicsomos szószt adnak.

Levesek közül a borscs és a scsí az otthon legismertebb.

Tésztaként a leggyakoribb a pirog, amit édesen és sósan egyaránt készítenek és fogyasztanak. Vanilia krémmel, sárgabarackkal, túróval édesen, hússal, burgonyával és tojással sósan. Nekem a tojásos jött be a leginkább. Finom, vékony kelttésztában főtt tojás és újhagyma kicsi sóval és borssal. így be a kemencébe és utána lehet is enni.

Desszernek néha marlenkát eszek, ami annyiban különbözik az otthon kaphatótól, hogy kerek tortaformájú és szerintem egy kicsit finomabb is (nem olyan émelyítően édes). De az ebédet minden nap egy jégkrémmel zárom, ami néha egy Leo jégkrémhez hasonló Eskimo, néha pedig, a régen ömlesztve kapható, tölcséres marozsenoje.

Ami még érdekes, hogy ebéd előtt általában egy kis adag salátát fogyasztanak, és az ebéd végeztével egy teát tejjel vagy citrommal. Egyesek az mondják, hogy az angolok tőlük tanulták a tea tejjel való fogyasztását. De ez talán annyira igaz, mint amennyira az, hogy Attila az Isten ostora kazah volt. :)

Az étkezés után pedig jöjjön az ivás. Vodka minden mennyiségben kapható, kb ezer féle, a néhány 100 forintostól a 10000 forintosig. Borokból inkább a külföldi olasz, spanyol, amerikai borok kaphatók, de a régi szovjet tagköztársaságok közül a grúz borok képviseltetik magukat. Bor már sikerült vennem, de dúgóhúzót azt nem. :)

Sörök kedvelőinek is nagy Kánaán, mert az orosz és kazah sörök nagy választéka mellett azért megtaláljuk a legnagyobb európai márkákat. Én a volt CCCP-s sörökre specializáltam magam. A legnagyobb választékot a Baltika (Балтика) nevű sör mutatja 0-9-ig számozva. A 0 alkoholmentes a többinél nem sikerült a számkódot megfejteni. Ami biztos a 4, 6, 9 barna sört, míg a 3, 5 világos sört jelez. A Baltikának van egy cooler (кулер)  nevű söre is ami igen kellemes a nagy melegben.

 A Nurzsanar (középső, Нуржанар) egy teljesen helyi illetőségű azaz uralszki sör, kicsit nekem talán édes, de azért finom, és nincs benne tartósítószer. A Karagandinszkoje (Карагандинское) az arany sassal a szintén kellemes élményt nyújtott számomra. A piros szín a barna sört, míg a kék a világos sört jelzi. A Sokol (Сокол) itt nem csak egy rádió, hanem egy finom világos sör is.  

És végül egy kép azoknak aki hiányolnák Boratot.

Я Борат! Én lenni Borat.

Újabb hét telt el munkával és újabb komoly tapasztalattal az itteni élethez. Ha meleg víz van akkor hideg nincs (ez a jobbik eset), ha hideg víz van akkor meleg nincs (ez még elfogadható lenne), de most két napja semmilyen víz nincs, csak palackos (és ebben a melegben ez még a sokatpróbált túrázókat is kikezdené).

Hét továbbra is munkával telt, melyben egyetlen változást az hozott, hogy csütörtök reggel gyalog mentem dolgozni. Több okból is, egyik mert a fő utca É-D irányú így este csak az egyik oldal fényképezhető és a másik oldala csak reggel. Így sikerült lencse végre kapni a Kazah Dráma Színházat

és Sirim Batir (vagy Syrym Batyr) lovasszobrát.

Nem nagy város Uralszk így minden sarokra jut a sok kazah és orosz hírességből legalább egy. Nagy kultusza, vagy inkább emléke van a II. Világháborúnak is. Bár az ország területén nem folytak harcok, a Vörös Hadsereg tagjaként ezernyi kazah harcolt. A rájuk emlékező monumentális emlékmű szintén kötelező program a friss házasoknál.

Ez a betontorony már messziről látszik, de az igazi megemlékezések csak a térre belépve olvashatóak.

Ki találja ki mikor készült a következő kép?

A szombatra tippelők között egy baráti kézfogás kerül kisorsolásra. :)

És természetesen ezen a helyen emlékeznek meg az Afganisztánban elesett kazah hősökről is.

Viszont szombaton este elmetem az egyik helyi plázába és körülnéztem benne. Szinte minden kapható mint nálunk, csak a választék kisebb egy kicsivel, de az áruk nem. Itt van az egyik olyan étkezési lehetőség, ahol már talán hallottak a HACCP rendszerről, de szerintem itt sem alkalmazzák. De eddig semmilyen problémát nem okozott még az hogy kifőzdékben ettem, és nem rozsdamentes acél asztalon történt az élelmiszerek feldolgozása.

Szóval a Pláza (Átrium).

Jövő hétre gondoltam felkészülök egy kicsit az itt elfogyastott különböző ételekből, és ezt osztom meg a nagyérdeművel (besparmak, pelmenyi, pirozski és a többiek).

A vasárnap bár nem teljesen a munka jegyében telt, azért nem nélkülözött szakmai dolgokat. Kikocsikáztunk a városból és majd egy óra száguldás után megérkeztünk a célponthoz.

Bizony olajipari cég lévén, munkánkhoz kapcsolódik a kutató fúrások végzése is. A helyszí a közeljövőben lemélyítendő fúrás helye és közelében kialakított tábor, ahol majd a személyzet lakik, étkezik és él.

Prózaian leírva a környezetet, nyáron 30-40 fok meleg és bokáig érő finom por, ősszel és tavasszal térdig érő sár, télen derékig érő hó.

Most a fúrótorony építési fázisban vagyunk. Valamikor megépül a 300 tonnát is elbíró torony. Ez még csak az alapozás, és a munkapad.

Néhány egyéb hozzátartozó alkatrész is megnéztünk. Ilyen pl az informatikusok álma, a processzor hűtő.

Kapargathatnátok a jeget. :))

A fúrószárat ezek a kis apróságok tartják majd.

Az iszap mely a  furadék szállítását szolgálja Derrick (nem a német sorozat nyomozója) típusú szitákon tisztítják majd meg a furadéktól.

Majd a furadék apró gödrögbe kerül ideiglenes tárolásra a fúrás idején.

És végül hogy hol is fognak lakni az itt dolgozók hosszú hónapokon keresztül.

Sem sajnálni nem kell őket, majdnem luxus apartmanok ezek a kis konténerek. Fullextrás konyhával saját szakáccsal és minden szobának saját WC és zuhanyzója van. A szobákat ketten használják egy dolgozik a fúrásnál a másik alszik és pihen. Sőt a kabinban a -40 fokos hideget sem lehet megérezni.

Újra itt a hétfő. Otthon mindenki az esti tüzijátékra hangol a Duna parton vagy egyéb helyeken. Mi dolgozunk, valkinek azt is kell. Most lesz otthon vihar vagy nem ez itt a kérdés. Nálunk három hete igérik az esőt, de nem nagyon akaródzik megjönni neki. Napközben 30 fok felett van a csúcs amióta itt vagyok a 39 volt, éjszaka viszont akár 12 fokig is lemegy a hőmérséklet.

Szombaton meg voltak a választások. Hét párt (szervezet) indult rajta. A választók véleménye nagyon egyhangú volt. A szavazásra jogosultak csak 58%-a ment el szavazni, de ők 83%-ban a kormányzó pártra szavaztak. Az ő ígéreteik a legkecsegtetőbbek. Mernek nagok lenni.

Új Kazahsztán az új világban. Valahogy az épületek makettjai tényleg a 21. századot sugallják.

De a szombat nem csak a választásokra, hanem az esküvőkre is tökéletes, sok ifiúpár esküvői ruhában ment el szavazni. A ceremónia után itt is a fényképezkedés az első. Az egyik kedvenc hely Abaj szobra előtt van. Abaj (Абай) kazah gondolkodó és filozófus volt Puskin idejében, ahogy a helyi magyaroktól megtudtam.

Esküvő után pedig jöjjön a lakoma. :) Én ugyan csak a helyi önkiszolgálóban kajálok és egy kis étteremben, persze azért néha nagyritkán otthon is főzök. Néhány érdekességre azért rá akadtam. Ilyen például a pirog, ami egy pite szerű leginkább az amerikai pie-hoz hasonló, csak annál finomabb, orosz étel. Van belőle édes és sós egyaránt. Én dessertként ettem eddig. A képen sárgsbarack levárral van töltve.

Ha valaki vashiányban szenvedne az nyugottan fogyasszon a helyi vizből, de persze nem mindig néz ki így.

Még mielőtt valaki rasszistának nevezne, le kell szögeznem, hogy ilyen finom kechupot még nem ettem. Cigány kechup.

A helyi és az orosz sörök sokat változtak az utóbbi 23 évben, én akkor találkoztam először orosz sörrel. Eddig 7 különböző sört próbáltam, nekem mindegyik ízlett, bár a barna sörök nem az igaziak. Leginkább a cseh és szlovák sörökhöz hasonló az ízük.

A hétre a sztahanovizmust olyan tökélyre fejlesztettük, hogy már az ebédet is majdnem elfelejtettük. Reggel fél kilenckor kezdünk és este hétig de inkább nyolcig az irodában vagyunk. Mindenki elmerülten keresi az olajat. :)

Délután a főnök hazamenetele előtt egy csoportképet készítettünk, mert nem biztos hogy leszünk még így együtt. Jobbról balra haladva: Lilja kazah-orosz geofizikus, Roman kazah-orosz biológus, amúgy a csoport IT szakembere, András az értelmező csapat vezetője, Erkimbek kazah geofizikus és jómagam geológus szerepkörben.

 Ezen dolgozunk.

 Munka után néha jól esik sétálni és akkor érdekességekre bukkan az ember. Például, hogy két vallás kényelmesen megfér egymás mellett. Muszlim a kazahok legnagyobb része és az orosz ortodoxok is képviseltetik magukat.

Az Új (Nagy) (Kazah) Mecset -hallottam mindhárom nevet- elég nagy épület, persze méretei igen csak eltörpülnek az Ománban épült Nagy Mecsettől. Ennek ellenére az épület kellemes benyomást kelt az emberben.

 Az Arany Templom, bár nem aranyból van a hagymakupola mégis megragadja az ember szemét.

És hogy ne csak a kultúrális épületekről beszéljünk, a régi időkre emlékeztető csodát is fel lehet fedezni, és még csak nem is kell nagyon nyitott szemmel járni a várost.

Hát igen a művészet az művészet. Igazi szocreál mozaikot láthatunk itt.

És így el is érkeztünk a vállasztásokhoz. A politikai rendszer: Valódi gulyás kommunizmus és a demokrácia keveréke. A hétvégén választások lesznek. Csodálkoznék ha valaki más győzne, mint a mostani kormány. A kampány viszont nagyon kellemes. Mindenhol fesztiválok vannak a nemzet művészei lépnek fel majd egy kis korteskedés a mostani vezetés mellett.

Lehet hogy itt nem volt rendszerváltás mint nálunk az ország még is prosperál. Bár vannak szegények, de nincs munkanélküliség, mindenki kap valami munkát. Az autópark szép lassan cserélődik, egyre több a Távol-Keletről behozott autó (érts ezalatt terepjárókat).

Ui: Hihetetlen, hogy minden kép napfényes, de valahogy itt még a nap is később nyugszik. Este kilenckor még ép csak el kezd lenyugodni.

A választások után visszajövök.

A második hét a sztahanovizmus jegyében telt. Még hétvégén is 8 órát dolgoztunk. Megérkezett András és a kollégák este nyolcig nyomják reggeltől. Ha a főnök megjelenik, beindul a munka. Mintha nélküle nem menne.

Csütörtök este András degeszre tömte a bandát jóféle marhapörkölttel. Tényleg nagyon jó volt. Pénteken egy kis pikniket szervezett nekünk Mr. Matlosinszky és csapata.

A piknik az Ural egyik holtágánál szúnyogok nélkül jó hangulatban telt.

Ilyen kellemes környezetben mindig elgondolkodtat, hogy milyen rossz is a külföldi expert élete. A csapat.

A kaja, halsaslik, naqgyon jó volt. Még én is degeszre zabáltam magam, pedig nem vagyok barátja a halaknak.

És aki csinálta.(Ugye hogy jól főz?)

És ami maradt belőle, mármint a kajából.:)

Utána egy kis környezettanulmány mennyivel is vagyunk előbbre mint az elmaradt kelet. Szerintem nem sokkal.

De sztyeppe nagyon szép, bármerre nézel hullámos lankák, mindent beborít az árvalányhaj. Milyen régen is láttam ilyen nagy tömegben.

Szombaton a kazah kolléga (Yerkinbek) látott vendégül. Nagyon jó lóhúsból készült csodát fogyasztottunk, és hozzá sört. Ha így folytatom hazafelé túlsúlyt kell majd fizetnem magam miatt. :)))

S végül a rajongóknak néhány kép a macskákról.

Csaba macskája egy elkényeztetett lusta dög.

Hogy kerül a falba macska? Kérdeztük többször is, de ott volt.

És a ház kismacskája ahol lakok.

Az első héten nagy dolgok nem történtek. Kedden reggeltől munka estig, s ez így volt a hét többi napján is. Csütörtök reggel annyi volt a változás, hogy már csak én voltam itt.

A lakás tényleg elég lepukkant, itt a takarítás nem segít, csak egy tisztességes felújítás.

Szombaton kimentem a helyi piknik centrumba, a Kirov parkba. Na ez az a hely ahol régi nagy nevekkel találkozhat az ember. Négy méter magas Lenin szoborral

vagy elvtársaival (Kirov, Csapajev, Firmanov) aranyba foglalva.

Ismerkedésemet a helyi dolgokkal a céllövöldénél folytattam. Régi emléket idézett fel a külső és belső kialakítás is.

Végül egy kellemes ebéddel zártam a kis túrát, melynek csak a romjai látszanak előttem. Pár kiló pluszhoz viszont hozzájutottam a jó kajának köszönhetően és persze a mozgásszegény életmódnak.

Minden érdeklődőt köszöntök a távoli Kazahsztánból.

Az utazás nem volt túl eseménydús csak annyit szűrtem le az egészből, hogy a német precizítás már nem a régi. 18 főre csak 10 főnyi ételt hoztak a fedélzetre, nem is értem miért, hiszen a repülőjegyeket legalább két nappal az utazás előtt szokták megvenni, ha nem hónapokkal előtte.

Frankfurt szép napos lett volna ha nem este érkezek meg. Repülőről le, buszra fel, váróba be, sör legurít, majd repülőre fel. Négy óra utazás Oroszországba.

Az orosz reptéren már busz fogad, de csak 25 fő fér fel így több kanyarban történik az utasok kiszállítása. Az oszágba való belépés egy kicsit körülményes, de beengedtek. A reptér előtt várt a kazah sofőr. Most 5 óra autózás következett. Az orosz-kazah határon sem egyszerű átjutni. Bár mindenkit átengednek, még engem is, azért közel egy órás tortúrán vettünk rész. (papírok megmutat, vár, sorompó fel, papírok újra megmutat, kocsi átvizsgál, személyes bemutatkozás, újra papírok, új sorompó fel és kijutottunk Oroszországból, kazah határ hasonló)

Kazaksztánról az Alföld jutott először eszembe, majd egy kicsit Erdély a kis falvak miatt, és a benzin szag is hasonló.

Első út az irodába vezet, egy kis ügyintézés, utána lakás szemle és egy kis pihenés. Majd vissza az irodába szakmai egyeztetés telefonon és ismerkedés a körülményekkel. Este egy kis vásárlás. A száritott fűszeres lóhús egész jó.